Oldal vallás találkozása, A természettudomány és a vallás találkozása
Tartalom
A kereszténység és a vallások A Nemzetközi Teológiai Bizottság dokumentuma Előzetes megjegyzés A kereszténység és a világvallások témájának tanulmányozását a Nemzetközi Teológiai Bizottság nagy többséggel fogadta el munkaprogramnak.
A téma általános tárgyalása az albizottság több ülésén és az as, es és ös plenáris üléseken folyt.
A vallások egymás közti viszonyának kérdése napról napra oldal vallás találkozása. Több tényező is időszerűvé teszi ezt. Ilyen főleg a világ különböző részei közötti egyre nagyobb kölcsönös függés, amely különféle szinteken nyilvánul meg: egyre több országban egyre több ember számára válik hozzáférhetővé az információ nagy népmozgások játszódnak le még ma is a technika és a modern ipar sok országban eddig nem sejtett változásokat idéz elő.
Világos, hogy e tényezők eltérő módon érvényesülnek a különböző földrészeken és a különböző országokban, de valamilyen formában a világ minden része érintetté válik. A népek és kultúrák közötti kommunikáció és a kölcsönös függés e tényezőinek fényében egyre élesebben áll előttünk a vallások sokféleségének ténye, és a velejáró veszélyek oldal vallás találkozása esélyek.
Oldal vallás találkozása szekularizáció ellenére korunk emberéből nem veszett ki a vallásosság.
Jól ismertek a különféle formák, amelyekben ez a vallásosság megnyilatkozik, a nagy vallásokat érintő különböző válságok ellenére. A vallásnak az emberi életben játszott fontos szerepe és a személyek és kultúrák közti egyre gyakoribb találkozások szükségessé teszik a vallásközi párbeszédet, melynek hátterét az emberiséget érintő problémák és gondok jelentik, célja pedig az élet értelmének megvilágítása és a közös cselekvés a békéért és oldal oldal vallás találkozása találkozása igazságosságért a világban.
Oldal vallás találkozása kereszténység nem maradhat és nem is marad a peremén ennek a találkozásnak és a belőle fakadó vallásközi párbeszédnek.
Ha a vallások okoztak is, és olykor okoznak is megoszlást és konfliktust oldal vallás találkozása népek között, mégis kívánatos, hogy ma mindenki úgy tekintse őket, mint a béke és az egység tényezőit.
A kereszténységnek is meg kell tennie a magáét, hogy ez így legyen. A gyümölcsöző párbeszéd érdekében a kereszténységnek, konkrétan pedig a katolikus egyháznak meg kell próbálnia világosan kifejteni, hogyan értékeli a vallásokat teológiailag.
A kereszténység és az iszlám
Nagyrészt ettől az értékeléstől függ a keresztények viszonya az egyes vallásokkal és követőikkel, és ettől függ a párbeszéd is. Az itt következő gondolatok elsődleges célja, hogy kidolgozzon néhány teológiai elvet, amely ezt az értékelést elősegítheti.
Azzal a tudattal terjesztjük elő ezeket az elveket, hogy jó néhány kérdés még nyitva marad, melyeket tovább kell kutatni és tárgyalni. Mielőtt kifejtjük ezeket az elveket, úgy gondoljuk, fel kell vázolnunk a jelenlegi teológiai vita alapvonalait.
Ebből kiindulva érthetőbbek lesznek majd az álláspontok. A vallások teológiája status quaestionis I. Tárgy, módszer, cél 4.
Az iszlám vallás alapjai és misztikus útja
A vallások teológiája még nem tud felmutatni jól meghatározható ismeretelméleti állapotot. Ez a jelenlegi vita egyik fő oka.
Vatikáni Zsinat előtti katolikus teológiában két gondolati vonal válik kivehetővé a vallások üdvözítő értékével kapcsolatban. Az egyik, amelyet Jean Daniélou, Henri de Lubac és mások képviselnek, úgy gondolja, hogy a vallások alapja a Noéval kötött kozmikus szövetség, amely Istennek a természetben és a lelkiismeretben adott kinyilatkoztatásához kapcsolódik, és amely különbözik az Ábrahámmal kötött szövetségtől.
A vallásokban van pozitív érték, amennyiben ennek a kozmikus szövetségnek az elemeit őrzik, de nekik maguknak nincs üdvözítő értékük. Önmaguknál fogva az embertől Isten felé haladnak.
A természettudomány és a vallás találkozása
Csak Krisztusban és az ő egyházában érik el végső és végleges beteljesedésüket. A másik vonal, amelyet Karl Rahner képvisel, azt állítja, hogy a kegyelem felajánlása a jelenlegi rendben minden kehlani ki ő társkereső elér, és hogy mindenkinek van valamiféle, nem szükségképpen reflektált tudata ennek a kegyelemnek a működéséről és fényéről.
Az emberre sajátosan jellemző társadalmiság következtében a vallások, mint az ember istenkapcsolatának társadalmi kifejeződései, hozzásegítik követőiket az üdvösséghez szükséges krisztusi kegyelem befogadásához fides implicitavalamint a felebarát szeretetére való megnyíláshoz, amit Jézus azonosít Isten szeretetével. Ebben az értelemben van üdvözítő értékük, bár megtaláljuk bennük a tudatlanság, a bűn és a torzulás elemeit is.
Napjainkban megfigyelhető, hogy a vallások teológiájának kidolgozását nem tartják lehetségesnek azok mind jobb ismerete nélkül. Mivel a vallási hagyományokban igen különböző eredetű és jelentőségű elemeket találunk, ezért a teológiai reflexiónak arra kell korlátozódnia, hogy konkrét és jól meghatározott jelenségeket tárgyaljon, hogy így elkerülje a globális és a priori ítéleteket.
Így némelyek a vallástörténet teológiája mellett szállnak síkra mások a vallások oldal vallás találkozása, és gyakran egymásnak ellentmondó sajátosságaikat vizsgálják ismét mások a fenomenológiai és történeti adatok fontosságát hangsúlyozzák, bár a deduktív módszert sem vetik el teljesen végül némelyek elutasítják a vallások oldal vallás találkozása globális megítélését.
Egy olyan korban, amikor mindenki magasra értékeli a párbeszédet, a kölcsönös megértést és a toleranciát, természetes dolog, hogy némelyek olyan kritériumok alapján próbálnak vallásteológiát kidolgozni, amelyek mindenki számára elfogadhatók, vagyis nem tartoznak kizárólagosan egy meghatározott vallási hagyományhoz. Emiatt nem tesznek mindig világos különbséget a vallásközi párbeszéd feltételei és a keresztény vallásteológia alapvető előfeltételei között.
A dogmatizmustól való menekülés jegyében külső mércéket keresnek, amelyek lehetővé teszik egy vallás igazságának megítélését. Az ilyen erőfeszítések nem meggyőzőek.
Ennek a helyzetnek a fényében a keresztény vallásteológiának több feladattal kell szembenéznie. Először is, a kereszténységnek arra kell törekednie, hogy önmagát a vallási pluralizmus kontextusában értse meg és értékelje konkrét reflexiót kell végeznie arról az igazságról és egyetemességről, amelyet magáról hirdet. Másodszor, az üdvtörténet teljességében kell kutatnia a vallások értelmét, funkcióját és sajátos értékét. Végül, a keresztény teológiának tanulmányoznia és kutatnia kell a konkrét vallásokat, meghatározott tartalmukkal együtt, amelyet össze kell vetni a keresztény hit tartalmával.
Ehhez meg kell állapítani a kritériumokat, amelyek lehetővé teszik az adatok kritikus tárgyalását és az azokat értelmező hermeneutikát.
A vallások üdvözítő értékéről szóló vita 8. Az alapvető kérdés így hangzik: közvetítik-e a vallások az üdvösséget tagjaik számára? Vannak, akik nemleges választ adnak, és vannak, akik a kérdés feltevését sem tartják értelmesnek.
Erkölcs[ szerkesztés ] Szinte az összes vallásban megtalálható erkölcsi tanítás az aranyszabálymiszerint ugyanúgy kell bánnunk másokkal, mint ahogy szeretnénk, hogy velünk is bánjanak. Ez a bűn és erény egyik próbája. Mások bántása bűna nem bántás erény. Bővebben: Etika vallás A vallás dimenziói[ szerkesztés ] A vallás az emberiség kultúrájának egyik területe vagy megjelenési formája. Amint a kultúrák hasonlítanak és eltérnek egymástól, a vallás is magán hordozza ezeket a jellegzetességeket.
Mások válasza igenlő, ami újabb kérdéseket vet fel: saját jogon történő üdvösség-közvetítésről van szó, vagy pedig Jézus Krisztus üdvössége valósul meg bennük? Az tehát a feladat, hogy a kereszténység és a vallások mint szocio-kulturális valóságok státuszát állapítsuk meg az ember üdvösségére nézve.
Hit-Élet – 2020.10.07. – Paksi Baptista Gyülekezet
Nem szabad összetéveszteni ezt a kérdést az egyén üdvösségének kérdésével, akár keresztény az illető, akár nem. Ezt nem mindig vették kellően figyelembe. Többféle kísérlet is történt a kérdésről szóló teológiai álláspontok osztályozására. Tekintsünk át néhány ilyen osztályozást: Krisztus a vallásokkal szemben, a vallásokban, a vallások felett, a vallásokkal. Egyházközpontú felfogás, avagy exkluzív krisztológia; Krisztus-központú felfogás, avagy inkluzív krisztológia; Isten-központú felfogás normatív krisztológiával; Isten-központú felfogás nem-normatív krisztológiával.