Ő nem akar találkozni a barátaimmal

Nem tudod, mit akar tőled, vagy miért nem akarja

A párom pár órát is alig bír ki nélkülem Huszonévesek vagyunk a barátommal, 1 éve vagyunk együtt. Sajnos egyre több dolog kezd szó szerint halálra rémiszteni, olyan érzésem van, mintha fulladoznék, mintha egy súly agyonnyomna. Róla tudni kell, hogy elhanyagolt, bántalmazott kisgyerek volt és ezek miatt olyan, amilyen.

Én ennek az ellenkezője vagyok, velem rengeteget törődtek és segítettek, sőt már rám erőltettek dolgokat, sosem tudtam magam kellőképpen önállónak vagy felnőttnek érezni. Írok pár példát a páromról: Sosem az jön, akit szeretnék Miért van az, hogy valaki sorozatosan rossz emberekkel találkozik a kapcsolataiban? Anélkül, hogy bármi ráhatása lenne? A semmiből olyan személy bukkan elő, akit kerülni kéne Ez tényleg a vonzás törvénye vagy van erre racionális magyarázat?

Mindig belecsaptam a lecsóba, én nem tudom, hogy tudok sorra olyan nőkkel összejönni, akiket kerülni kéne. Még az sincs, hogy én választok, hanem ők találnak meg engem, vagy más bemutat minket egymásnak, de sosem az jön, akit szeretnék. Aki meg normális, azt nem adja az ég sehogy sem.

Érzelmileg zárkózott ember a párom? Mit tehetek? Azt érzem alapjában véve, hogy szeret, hiszen többször megölel magától, vagy fogja a kezem, esetleg kocsiban a combom, de rengetegszer megbánt.

Legutóbb például a vita Nem szeretném, ha erre rámenne a kapcsolatunk 1,5 éve élek kapcsolatban.

párkapcsolat

A kapcsolatunk sajnos nem indult a legszebben, mind a kettőnknek volt párja, amikor egy céges rendezvényen elcsattant az első csók. Rá pár hónapra úgy alakult, hogy mindkettőnk ugyanakkor ment szét az akkori párjával, és mi egy hónap múlva már össze is jöttünk.

Minden jól működik közöttünk, néha vannak kisebb-nagyobb nézeteltéréseink, mint a legtöbb párnak.

Ilyen volt az az eset is, amikor a párom kb. A nevét is említette, állította, hogy már találkoztunk valahol valamikor, de ez nem igaz.

Címkék: szeretet elfogadás párkapcsolat elfojtás egó Sokszor kerít hatalmába az aggodalom, hogy mindig csak akkor találkoztok, ha a párodnak jó? Hogy neked kell folyton alkalmazkodnod?

Még mindig szeretem! Ő akkor 17 volt, én Nagyon nagy szerelem lett belőle. Sokat utaztunk együtt, többek között szép külföldi helyekre is. Sajnos októberében szakított velem, a tanulmányi nehézségekre hivatkozva — majd novemberben összejött egy sráccal, aki kollégista társa. Nagyon ki vagyok borulva, mert még mindig szeretem!

Hogyan legyek túl rajta? Már az öngyilkosság is megfordult a fejemben!

Hogy tud valaki ilyen szívtelen lenni? Nem látja be, hogy alkoholista Párommal már 8 éve élünk együtt, közös gyermekünk nincs, nem is tervezzük.

9 jel, amiből tudhatod, hogy egy igazi seggfejjel jársz

Előtte is fogyasztott alkoholt, de akkoriban nagyon belelendült, ami azóta is tart szinte napi szinten, de az utóbbi időben nagyon elfajult. Mindent én intézek, a ház körül is mindent egyedül, ha a munkahelyén probléma van, nekem kell a főnökével beszélnem!

Úgy érzem, több vasat tart a tűzben Két éve ismertem meg egy férfit, egy városban lakunk. Csak egységes meetup berlin kommunikálunk, a "kapcsolat" elég furcsán alakult. Az első találkozó nagyon nehezen jött össze, annak ellenére, hogy ő is szerette volna, legalábbis ezt írta.

Mit tegyek ha nem akar velem találkozni

Utánna szexkapcsolat lett közöttünk, találkoztunk elég gyakran, bár nehezen jött össze, mert mindig valami kifogással állt elő. Ha írtunk, minden szép volt, elmondta, mennyire akar és hogy találkozzunk. Mire elérkezett a találka napja, sokszor nem jött össze mert volt kifogás egyedülálló. Megritkultak az Már nem szeretnék vele lenni Van egy barátom akivel 5 éve vagyunk együtt, de nem érzek ő nem akar találkozni a barátaimmal úgy iránta, és beleszerettem egy másik férfiba.

Az a baj, hogy akivel együtt vagyunk, nálunk lakik, itt dolgozik. Hogy mondjam el neki, hogy már nem szeretnék vele lenni és nem szeretem már?

Nagyon megszerettem a másik férfit, és sokkal jobban szeretek vele lenni. Mit tegyek? Nem tudom elviselni a párom múltját Semmi probléma nincs vele, teljesen normális kapcsolatai voltak, de nem tudom elviselni, hogy ő korábban a párjaival annyi szép helyen járt és olyan sok szép emlék köti hozzájuk.

Én nem vagyok nagy utazós, túrázós, és igazából ő sem az. Mégis az utolsó párjával, mivel ő szeretett kirándulgatni, Európa összes városában jártak szó szerint több napot is. Minden héten utaztak valahova, ő ezt egy évig élvezte, mert még új volt neki, aztán már nem, majd emiatt szakított, mert sok volt neki az utazás. Ezt megelőzően, az akkor párjával pedig túrázni jártak, pedig túrázni se szeretett. Kihűlőben lévő kapcsolat és kilátástalanság: mit tegyek?

Rossz előjel, ha nem akar/tud heti egy alkalomnál többször találkozni?

A helyzetem elég sajátos. Úgy alakult, hogy az életem egyetemista korom óta két városban zajlik: az egyetemvárosomban és a szülővárosomban. A szülővárosomhoz borzalmas tinikori emlékek kötnek, utáltam mindig is ott élni, örültem, amikor 18 évesen végre felköltözhettem az egyetemem városába - és nem a családon miatt, velük jól kijövök.

A páromat meg is ismertem a második képzésem vége felé, pont a covidhelyzet betörése előtti hónapokban. A kapcsolatunk már a harmadik hónapjánál tartott, amikor beütött a tavaszi karantén, akkor viszont haza kellett költözzek a kollégiumomból. Képtelen vagyok elfogadni a testem A párkapcsolatomban akadnak problémák.

Van egy fantasztikus, odaadó, türelmes párom, akivel hosszú ideje nem feküdtünk le. Sosem volt még egy kapcsolatomban sem ilyen jellegű probléma. Gyakran elszomorodom ettől és a szakításon gondolkodom, hiszen fiatalok komoly társkereső iroda luzern, és nem szeretnék egy unalmas, szenvedélyektől mentes kapcsolatban élni.

Mikor kevésbé vagyok elkeseredett, sikerül Szégyellem, hogy így érzek Egy évvel ezelőtt kezdtem el terápiára járni. A terápia segítségével sikerült felderítenem betegségem lelki okait.

Tényleg igazán szeret?

Úgy érzem, sokat fejlődtem, ám egyvalami még mindig bánt, és úgy érzem, csak rosszabb lett attól, hogy beszéltem róla. Lelkileg bántalmazó környezetben nőttem fel, és mindig hasonló partnereket választottam. Volt valaki, akivel jegyben jártam, eleinte mesébe illőnek tűnt a kapcsolat, majd kezdődtek a ő nem akar találkozni a barátaimmal, manipuláció, hűtlenkedés, az önbizalmam lerombolása és rengeteget kiabált velem. Ebben az időszakban még a bántalmazó családtag is az életem része volt. Fontosabbak a barátai?

Egy párkacsolati kérdésem lenne. Lehet, én reagálom túl a helyzetet, ezért szeretnék egy szakértőtől választ kapni. A barátommal 2 éve vagyunk együtt, és elértünk arra a pontra, hogy a barátaival ugyanannyit találkozik, mint velem.

Én orvostanhallgató vagyok, félig-meddig távkapcsolatban vagyunk, ezért inkább csak hétvégente van időm együtt lenni a párommal, ő viszont kijelentette, hogy szeretne a barátaival is találkozni, ami, úgy hiszem, teljesen normális, de a kérdés az lenne, az normális-e, hogy ugyanannyiszor találkozik a barátaival, mint velem?

Egyre többet gondolok a gyerekvállalásra Egy igen extrém szituációban élek: párom tíz évvel fiatalabb nálam, ő húsz, én harminc éves vagyok.

Hogy miért vele vagyok? Kora ellenére ritka érett férfi, megbízható, talpraesett, ambíciózus, és szakmájában nagyon sikeres, sokszor ő ad nekem tanácsokat munkám során. Emellett nagyon nagy szíve van, és sose érzem rajta azt, hogy bizonytalan lenne velünk kapcsolatban. Érzelmileg nagyon biztosnak érzem a talajt. Egy éve vagyunk együtt.

Én egyedül élek, ő most költözött el, anyagilag a saját lábán áll. Azonban vannak nehéz pillanataim,mikor a.