Nő szerelem a domboldalon

Komment Like A szombat reggeli napsugarak álmosan nyújtózkodtak egyet, majd kilestek a felhőablakon. Odakint még mozdulatlan volt a világ, ráérősen ébredezett a város.

Bogi is legszívesebben visszatért volna, legalább még egy kis hunyásnyi időre, abba a mostanra szertefoszlott álomvilágba, ahonnét az ablak alatt illatozó hatalmas orgonabokor biztonságot nyújtó ágai közt tanyázó rigó csábító trillázása, az öreg diófa ágain hintázó vadgalambok szerelmes turbékolása, a hatodik emeleti szomszéd kutyájának kanos vonyítása és a felette lakó porszívójának zúgása űzte ki.

Még hat óra sincs.

Testét elöntötte a jeges félelem, sikoltani, menekülni szeretett volna, egészen addig, amíg meg nem csapta őt a férfi ismerős, tömjén- és narancsvirágillata, és egyszeriben biztos volt benne, egyszer már találkoztak, valahol, valamikor, életeken át. A puha, pazar bőrülés melegsége csak még inkább felhevítette izgalomtól felforrósodott testét.

Torka kiszáradt, gyomra remegett, mégsem félelmet, hanem ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy kinyújtsa a karját, és szemérmetlen kíváncsisággal végighúzza ujjait a kormányt lazán szorító ujjakon, az erős karon, az izmos vállon, a feszülő combon, de nem mozdult, ahogy most sem, a szívecskés takaró fogságában, miközben fájdalmasan vágyott a férfi ölelésére, egy ölelésre, csak szorította össze combjait, szemérmesen, saját árnyéktalan árnyékát ölelve.

Az autó hirtelen lekanyarodott az útról, ismeretlenné vált a táj, már csak ketten maradtak, ő és a férfi, Ádám és Éva. Ahogy a férfi kinyitotta a kocsi ajtaját, megcsapta őt a virágzó fák szerelemillata.

A férfi visszalépett, mellé ereszkedett, majd mélyen a szemébe nézve végighúzta hüvelykujját reszkető ajkán. Tudta, bármit megtehet vele, nem fog tiltakozni.

Nem, mert egész teste elgyengült, légzése felszínessé vált, ovs házas találkozón kitágultak, és már nem tudott semmi másra gondolni, mint arra a megrendítő testi gyönyörre, amit a férfi csókja, ölelése, tenyerének érintése ígért… De hiába, hiszen ahogy örökre elvesznek a tegnapok, a kimondatlan szavak, a soha be nem váltott ígéretek, úgy tűnnek el az ébredéssel véglegesen az nő szerelem a domboldalon is.

Keletlenül kikászálódott az ágyból. Nő szerelem a domboldalon a meleg paplan alatt felforrósodott, meztelen talpa a hűvös padlóhoz ért, megborzongott. Nem bánta. Kudarcot vallott.

Vajon hol rontottam el? Miért nem tudtam megváltoztatni Gábort?! Ha szeretett volna, akkor nem csap be, nem okoz fájdalmat. Vajon találkozok még az életben olyan férfival, aki feltételek és elvárások nélkül lesz képes szeretni engem?

Egy lány sétál a domboldalon

nő szerelem a domboldalon Családostul, csomagostul?! Nincs ilyen pasi. Legalábbis az elvakult barátok meg a rokonok szerint. Valóságban azonban kivel hoztak össze?! Egy még nálam is alacsonyabb, Napóleon-szindrómás halbiológussal, aki egész este a kínai magyar busák természetes és mesterséges szaporodásáról tartott jórészt latin mentes találkozó d armor előadást, egy egyébként tényleg jóképű informatikussal, akinek minden pórusából áradt az áporodott nikotinszag, és az ingén annyi hamu égette lyuk volt, mint egy békebeli szúnyoghálón.

Aztán jött az edzőterem-tulajdonos, aki szemrehányó tekintettel számolgatta a Cézár salátám kalóriáit, és folyamatosan a karizmaim, vállizmaim, nyakizmaim tónusának feszesítési tervét ecsetelte. Szegényt talán nem kellett volna szó nélkül faképnél hagynom. Bár a sors gyorsan visszaadta, hiszen a természetvédő pasi, ha jól emlékszem, Vilinek hívták, meg tőlem menekült el azon nyomban, ahogy kijelentettem, nem szülök neki négy-öt gyereket.

Még a számlát is nekem kellett kifizetnem. Elég volt! Csak ne lennék mindenre ennyire egyedül! Feltette a kávét, majd bement a fürdőszobába. Hosszasan nézte a tükörben a napról napra idegenebbnek tűnő, szomorú arcot, a mélyen ülő bánatárkok közt keserűen legörbülő szájat és a riasztóan mélabús barna szemeket.

Hirtelen olyan kedvetlennek érezte magát, mintha nem egy viszonylag nyugalmas hétvége várna rá, hanem a századik szülinapja, rokoni népvándorlással, polgármesteri köszöntővel és hajnalig tartó hacacáréval. Már csak pár gondolat választotta el attól, hogy belesüppedjen, az önsajnálat legmélyebb bugyrába, amikor megszólalt a telefonja.

Nézte a villogó képernyőt, a volt férje nevét, és hirtelen olyan szorítást érzett a gyomrában, mintha vasököllel szorították volna össze. Mókuska, azért hívlak, mert ma nem tudok elmenni Matyiért! Tényleg, nagyon-nagyon bánt, el sem tudod képzelni, mennyire sajnálom, de kiugrott a térdem. Be sem tudom hajlítani! Így mégsem ülhetek kocsiba! Nem keresés nő blain kicsit. Másodszor, nem hiszem el egy szavadat sem.

Ahogy nem hittem el azt sem az elmúlt két hónapban, hogy lelopták a kocsidról a kereket, lezárták a faluból kivezető utakat, ellopták a pénztárcádat a jogsiddal, betoppant a soha nem látott keresztanyád, ledőlt a kéményetek, kiszáradt a kutatok… és még nem tudom, mi mindennel hozakodtál elő! Szerinted mit mondjak majd Matyinak? Hogy elvitték az apját az ufók?!

Mert az is hihetőbb lenne, nő szerelem a domboldalon a te kis meséid! Majd a jövő hétvégén elmegyek érte. Pár nap ide vagy oda… nem nagy dolog! Egész életedben csak magadra gondoltál!

Ahogy soha nem gondoltál rám, nem törődtél velem, úgy most fütyülsz a saját gyerekedre is! Van neked egyáltalán szíved?! Egy fiúgyereknek szüksége van az apjára is! Akármilyen is! Bezzeg a lotyódra van időd! Azt hiszed, nem tudom?! Nekem nincs senkim. Különben is nem én akartam válni! Neked nem volt jó semmi. A kákán is csomót kerestél. És ahogy látom, semmit sem változtál — mentegetőzött a férfi.

És egyúttal megkérdezheted tőle azt is, miképpen lehetséges, hogy még mindig nem tűnt fel neki, hogy a drágalátos Gabcsikája egy léha, megrögzött hazudozó!

Csak előbb sürgősen küldd el a múlt havi gyerektartást, az év végi osztálykirándulás árával együtt! Még ma átutalom! De már azt sem tudom elhinni neked, ha levegőt veszel. Szia — nyomta meg a piros gombot a telefonján, még mielőtt a másik bármit is felhozhatott volna társkereső szolgáltatás 2. 0, majd a készüléket fásultan a kávésbögre mellé ejtette.

Rajczi Adrienn: A szerelem háza

Ahogy felé fordult, és meglátta Matyi kócos, nő szerelem a domboldalon fürtjeit, az alvástól kipirosodott arcocskáját, elöntötte a szívét a végtelen anyai szeretet lelket melengető hulláma. Tudod, nő szerelem a domboldalon bal. A múltkor sem tudott miatta járni.

De ha nő szerelem a domboldalon, felhívhatod telefonon — próbálkozott jobb kedvre deríteni a sírással küszködő gyereket. Van itthon csoki is. Meg pár szem eper is. Aztán elviszlek magammal a munkába.

Megnézheted, hogyan varázsol a mami egy átlagos néniből királylányt! Na, mit szólsz hozzá? Nem érdekel.

Végtelen szerelem (televíziós sorozat)

Apa azt mondta, ma elvisz hamburgerezni, utána meg moziba. A Bébi úrra! Én apát akarom! Emlékszel, amikor elestél a bicóval, és megütötted a térded, neked is nagyon fájt. De jövő szombatra már biztosan meggyógyul.

Egy szerelem ébredése

Addig be kell érned velem — húzta magához a kisembert. Munka után először megtömjük a pocidat egy extrafinom hamburgerrel, aztán irány a mozi. És kapsz pattogatott kukoricát is! De most igyekeznünk kell, különben elkésünk! Végül a napjuk a vártnál sokkal jobban alakult, mint azt Bogi remélte. A menyasszony annyira el volt ragadtatva a frizurájától, hogy jóval több borravalót adott az átlagosnál, a moziban pedig nő szerelem a domboldalon az unokatestvérével, aki ragaszkodott hozzá, hogy stettin menyasszonyok az ő belépőjegyüket is.

Nem lehet holnap? Mostanában nem hoztam a nagyitól. Kakaós jó lesz? És tejet is kérek hozzá — adta le a rendelést a hétéves. Miközben édes palacsintaillat töltötte be a konyha levegőjét, Bogi teljesen belemerült kedvenc beszélgetős műsora hallgatásába. Sipirc az útból!

Rajczi Adrienn: A szerelem háza A faintarziás ablakkeret hagymakupolás rácsos mintája auraként von köré keretet, mint a Mária-oltárok faragott márványfala.

A tágra nyitott ajtó résében egy jóképű férfi állt egy rá kísértetiesen hasonlító, megszeppent, kócos kislánnyal, akire minden ruhadarab olyan hevenyészve, elnagyoltan volt feladva, mintha apa és lánya az utolsó pillanatban menekült volna el az évszázad vihara elől. Bogi csak nézte őket, pontosabban a férfit, és zavarában csak tátogott, mint a partra vetett hal. Nem… nem Ne haragudjon, hogy zavarom, de nagy bajban vagyok! Azonnal indulnom kell.

A szüleim meg egy jó órányira laknak. És magán kívül még nem ismerek itt senkit. Még új lakók vagyunk. Nem vigyázna, kérem, addig a kislányomra?

Jó gyerek! Nagyon egységes párt lahr És még egyszer köszönöm, hogy vigyáz Fannira.

Itt hagyom a lakáskulcsot a biztonság kedvéért. Samutól nem kell félnie! Csak a szája nagy! Sejtelme sem volt, hogyan fogja megvigasztalni szegény kislányt. Végül egy nagy bögre habos kakaóval és egy hosszú esti mese ígéretével könnyebben elterelte Fanni figyelmét, mint azt remélte. Ültek pici nappali kanapéján, jobbján az egyre fancsalibb képet vágó Matyi, balján az egyre álmosabban pislogó Fanni, nem is sejtve, hogy amikor a mese utolsó sora véget ér, az ő életük közös sorssá válik.

Addig meg a kis hableány vigyázza majd az álmodat — csukta be a könyvet Bogi fáradtan.