Rosamunde Pilcher - Téli Napforduló

Ismerje meg az ódivatú levélírás. Smith Wilbur A Bosszu

Ahogy fiatal segédtisztje visszanézett rá, Sean nyomban látta, hogy az arca elbizonytalanodott.

Rosamunde Pilcher - Téli Napforduló

Az utolsó negyed mérföldön a magas földfalak labirintusában csupa elhagyott fedezék mellett mentek el, és sehol egy lélekkel sem találkoztak. Van der Heever végignézett az árkon, aztán meglátta, amit keresett. A következő kereszteződésnél valaki egy létrát erősített a falba. A létra felnyúlt a homokzsák mellvéd tetejéig. A tiszt elindult a létra felé. Sean számítása szerint három-négyszáz méternyire lehettek a frontvonaltól, és gyorsan sötétedett.

arányok flört

A felhők alatt a levegő bíbor-bársony színben játszott. Ebben a megvilágításban nem lehet tisztességesen célozni, és Sean tudta, hogy Van der Heever fiatal kora ellenére tapasztalt katona. Olyan villámgyors mozdulattal nézett körül a mellvéd fölött, mint a rókamanguszta, mikor kiles az odújából.

Sean figyelte, hogyan kuporog a létra tetején, emeli fel gyors mozdulattal a fejét, aztán megint lebukik. A kérdéses domb alacsony, kerek földhányás volt, legfeljebb ötven méternyire emelkedett a majdnem sík terepből.

Ezt a vidéket valaha sűrű erdő borította, de most csupán szétroncsolt fatörzsek álltak ki derékmagasságban a földből, és az emelkedőket végig bombatölcsérek szántották fel. A tanya egy négyszögletes, omladozó fallal körülvett, tető nélküli épületféle volt, szemben a zászlóaljtörzzsel. A tüzérség, a gyalogság és a légierők számára egyaránt viszonyítási pontnak számított. A Mausernak jellegzetes, reccsenő hangja van, éles, gonosz csattanás, Sean annyiszor hallotta már, hogy pontosan meg tudta becsülni a lövés távolságát is, az irányát is.

Egyetlen lövés, talán ötszáz méter távolságból, pontosan szemből velük. Van der Heever feje úgy vágódott fel, mintha valaki keményen állon ütötte volna, és sisakja acélja megcsendült, mint egy gong. Az állszíja elszakadt, a kerek sisak magasan felpördült a ismerje meg az ódivatú levélírás, aztán lezuhant az árok aljára, a pallóra és a peremén görögve egy szürke, sáros pocsolyába kötött ki.

Van der Heever keze egy pillanatig még tovább markolta a létra felső fokát, aztán az ujjai erőtlenül szétnyíltak, ő hátrabukott és súlyos zuhanással esett le az ismerje meg az ódivatú levélírás fenekére. Nagykabátja szárnyai szétterültek estében. Sean dermedten, hitetlenkedve állt. A tudatába nem hatolt le, hogy Nicket találat érte, de ugyanakkor, mint katona és vadász, ösztönösen és elképedten kénytelen volt elismerni, hogy tökéletes lövés volt.

De micsoda lövés! Ötszáz méterről, ebben a világításban: futó pillantás egy sisakos fejre a mellvéd fölött, három másodperc, beállítani a távolságot, aztán még egy pillanat, célozni, és abban a pillanatban, ahogy a fej ismét felbukkan, tüzelni. Az a barbár, aki ezt a lövést leadta, vagy csodálatos mesterlövész, egy leopárd reflexeivel, flört megsütjük a legmázlisabb orvlövész egyetlen moers egész nyugati fronton.

Mindez egy pillanat alatt száguldott át Sean fején, aztán előrelépett, nehézkes léptekkel odament segédtisztje mellé, és letérdelt. Vállánál fogva hanyatt fektette a fiút, és mellében, a szíve táján valami hideg markolást érzett. Rosszullét környékezte.

Ezért kell köszönetet mondanom azoknak, akik idejüket és szaktudásukat bőkezűen rendelkezésemre bocsátották, és segítettek, amikor arra a legnagyobb szükségem volt. Willie Thomsonnak, aki megismertetett az elgini Johnstons-tól James Sugdennel, és ezzel útjára indította művem. James Sugdennek, aki a gyapjúiparról szerzett hatalmas tudását és tapasztalatát megosztotta velem. Szomszédomnak, David Tweedie-nek jogi szaktanácsaiért. David Anstice-nek, a perthshire-i órásembernek.

A golyó a fiatal tiszt homlokán hatolt be és a fülénél 4 online társkereső klubok fejéből. Sean ölébe emelte a roncsolt fejet, levette sisakját, letekerte fejéről a selyemsálat.

Valami elveszett az életéből, és ez a tudat mélységesen elszomorította. Aztán lassan a fiú fejére tekerte a selyemsálat. A vér nyomban átszivárgott a vékony anyagon. Értelmetlen gesztus volt ez tőle, de lefoglalta vele a kezét, valahogy csökkentette tehetetlenségérzetét. Leült a sáros pallóra, fogta a fiú holttestét, izmos vállaival föléje hajolt. Sisak nélkül látszott, hogy sötét, erős hajzatát végig szürkés csíkok, fehéres fürtök tarkítják, fehérségük mint a dér csillant meg a fogyó esti fényben.

Kurta, sűrű szakállában felfehérlett néhány ősz szál. Nagy karvalyorra ferde volt, viharvert.

keresés nő hericourt

Csak ívelt, fekete szemöldöke és tiszta sötét-kobaltkék szeme árulkodott egy valójában sokkal fiatalabb, magabiztos, csupa élet férfiról. Sokáig ült ott, fogta a fiút, aztán ismerje meg az ódivatú levélírás, mélyet sóhajtott, félretolta a holttestet, felállt, vállára lódította a vászonzsákot, és továbbindult az ismerje meg az ódivatú levélírás árokban.

Az ezredes, a Második Zászlóalj parancsnoka öt perccel éjfél előtt bújt be görnyedve a kantin ajtaját elfedő függöny nyílásán. Odabent felegyenesedett, és kesztyűs kezével leverte válláról a havat. Hat hónappal ezelőtt a kantin még német fedezék volt, most viszont az egész zászlóalj irigysége tárgya: harminclábnyira a föld alatt, tökéletesen bombabiztos, védve a legsúlyosabb tüzérségi tűz ellen is.

A padló keményfa, és még a falakat is lambéria fedi, védelmül a nedvesség és a hideg ellen. Az egyik fal mellett nagy hasú kandalló áll, és árasztja vidáman melegét. A tisztek, akik éppen nem voltak szolgálatban, félkörben ültek a tűz előtt zsákmányolt karosszékeikben. Az ezredes azonban, ahogy belépett, nem látott mást, csak azt a zömök alakot, a tábornokát, aki a legnagyobb és legkényelmesebb karosszékben, a tűzhöz legközelebb terpeszkedett. Sietve végigment a helyiségen, és közben sietve dobta le magáról a nagykabátját.

Ismerje meg az ódivatú levélírás tudtam volna, hogy jön… Éppen ellenőrző körúton voltam. Sean Courtney felnevetett, nehézkesen felemelkedett a karosszékből, és kezet fogott az ezredessel. A tisztjei mindenesetre igen kellemes fogadtatásban részesítettek… és hagytunk magának egy keveset a libából is… Az ezredes lopva körülnézett, és homlokát ráncolva állapította meg, hogy egyik-másik fiatalabb beosztottjának túlzottan kipirult az arca és feltűnően csillog a szeme.

Legközelebb figyelmeztetnie kell ezeket a gyerekeket, gondolta, hogy ne legyenek olyan ostobák, és ne akarjanak együtt inni a tábornokukkal. Az öreg olyan rendíthetetlenül áll a lábán, mint a szikla, ez egyértelmű, fekete szemöldöke alatt a szeme szúrós, mint a tőr hegye, de ő, az ezredes eléggé ismerte már tábornokát és tudta, az öreg egy jó liter Haig ismerje meg az ódivatú levélírás benyakalt házas vagy találkozik.

Smith Wilbur A Bosszu | PDF

Ugyanakkor most azt is látta, hogy valami nagyon bántja az öreget. Aztán rájött: hát persze! A törzsőrmester jelentette, mi történt. Sean elutasító mozdulatot tett a kezével, de szeme körül az árnyék egy percre mintha elsötétült volna. Pokoli, mennyi bajt okoz nekünk ez a német mesterlövész, mióta itt berendezkedtünk, uram. Persze, mindig ugyanaz a fickó, és tökéletesen, halálosan biztos kezű. Életemben nem találkoztam még ilyennel. Borzasztó kellemetlen éppen most, amikor különben minden olyan csendes.

Ezen a héten minden veszteségünket neki köszönhetjük. A tisztek figyelték, hogyan futja el a haragos pír az arcát. Az egyik ismerje meg az ódivatú levélírás sietve közbeszólt.

Hozzájárult, hogy átküldi hozzánk Anderst és MacDonaldot… — Sikerült megszerezned őket? Nem hittem volna, hogy Caithness ismerje meg az ódivatú levélírás lesz megválni ettől a két klasszistól. Szabad kezet adtam nekik, és úgy tudom, holnapra tervezik, hogy megkezdik a vadászatot. Az első század ismerje meg az ódivatú levélírás, egy fiatal százados előhúzta óráját, és hosszasan tanulmányozta. Fél tizenkettőkor foglalják el az állásukat.

Elnézést, uram… — Természetesen, menjen csak, Dicky. A nevemben is kívánjon nekik minden jót. A zászlóaljban mindenki hallott már Andersről és MacDonaldról. Én is elmegyek önökkel. Maga egész éjszaka kint volt a hidegben.

Majd én elmegyek Dickyvel.

Rosamunde Pilcher - Téli Napforduló | PDF

A sötét éjfélben, a fekete éjszakában sűrű pelyhekben hullott a hó. Szigetelő palástjával letompította az éjszakai zajokat, fojtottan hangzott a Vickers-géppuskák szabályosan időközökben felhangzó ropogása is, amint a zászlóalj jobbszárnyáról a drótakadály egy nyílását lőtték. Mark Anders kölcsönkért pokrócokba burkolózva ült és mélyen rágörnyedt az ölében tartott, nyitott könyvre. Próbált szemével alkalmazkodni a gyertyacsonk reszkető sárga fényéhez.

Az első hóeséssel járó enyhébb hőmérséklet és a fedezékbe behallatszó zajok változása felébresztette a mellette alvó férfit. Ismerje meg az ódivatú levélírás, oldalt hengeredett, kissé széjjelhúzta a feje mellett a vászonfüggönyt. Tönkreteszed vele a szemedet, nem fogsz tudni célozni.

Mark fölemelte a fejét. A hó kétségtelenül bonyolította feladatukat. A terepet elborítja árulkodó, fehér takarójával: akárki mozdul ki társkeresés ingyenes fedezék mögül a senki földjére, menthetetlenül hátrahagyja a hajnali fénynél vizsgálódó ellenséges őrszemek számára árulkodó nyomait.

Gyufa fénye lobbant. Fergus két cigarettára gyújtott, egyiket odanyújtotta Marknak. Pokrócukba burkolózva, váll váll mellett feküdtek a földön. Mondd meg nekik, halasszák el. Te végül is önkéntes vagy, gyerek… Egy teljes percen át némán cigarettáztak. Őt is az ágyhoz társkereső között depressziós majd a hó.

Mark lassan ingatta a fejét. Az a lövése tegnap este: egész nap ott feküdt a hidegben, egy centiméterrel sem lehetett közelebb ötszáz méternél, és abban a világításban… — Fergus hirtelen elharapta a szót.

Aztán sietve folytatta. Te vagy a legjobb, fiú! Mark nem szólt semmit. Gondosan elnyomta cigarettája izzó parazsát. Hosszú lesz ez a nap. Mark elfújta a gyertyát, hanyatt dőlt, és a fejére húzta a pokrócot. A fiatal százados halkan odaszólt valamit az egyik őrnek a tüzelőpadkán, az suttogva válaszolt, és állával mutatott a sötét fedezékek felé.

A százados végigment a pallókon, ahogy köpenyébe burkolózott, olyan volt, mint egy mackó, és Sean, aki a nyomában járt, vállal magasodott ki mogulé. A következő forduló után az árok oldalába vájt alacsony benyílóból a hó ismerje meg az ódivatú levélírás függönyén át feltűnt egy tompán, vörösen izzó szénserpenyő fénye.

Sötét alakok kuporogtak körülötte, mint boszorkányszombaton a vénasszonyok. Egy alak egyenesedett fel a csoportból, és előrelépett. A szénserpenyő körül kuporgók közül újabb alak emelkedett fel, és lépett előre. Magasabb volt a másiknál, ruganyos mozgású, mint egy atléta vagy egy balett-táncos. Nyilván látszott, hogy tulajdonának tekinti a gyereket, és ez a tulajdoni viszony olyan rangot kölcsönöz számára, amit egyébként sose ért volna el. Ebben a pillanatban egy világítórakéta fénye villant fel magasan fölöttük, szikrázóan fehéren robbant szét.

Hangját letompította a hóesés. Sean pontosan olyan jól tudott felértékelni egy embert, mint egy lovat. Ki tudta emelni a sok közül a hitványakat meg a rátermetteket. A gyakorlat hozta magával ezt a képességet, meg még valami mélyebb, megmagyarázhatatlan érzék.

Ahogy a fény felvillant, tekintete végigsiklott az idősebbik férfi arcán.

MacDonald őrmester arca jellegzetes példánya volt a csontos, rosszul táplált, prolinegyed-lakó arcának, szemei túl közel álltak egymáshoz, ajka keskeny, a sarka kétoldalt lefelé görbül. Ebben az emberben Sean nem látott semmit, ami érdekelte volna, és inkább a másikat vette szemügyre.

  • Veveyben egyébként sok a szálloda; a városka ugyanis az idegenforgalomból él, s mint sok világjáró tudja, egy feltűnően kék vizű tó partján fekszik - olyan gyönyörű ez a tó, hogy minden turistának illik felkeresnie.
  • Valami csendesség van ma a világban, kenetteljes, mély komolyság és bibliai egyszerűség, s láthatom azt, amit köznapokon oly sokszor keresek és sohasem találok: az életet.
  • Előnye az online társkereső
  • Társkereső nők a jura

A fiú egymástól messze ülő szemei halvány aranyosbarnán csillogtak. Egy költő békés szemei, vagy olyan emberé, aki távolba nyúló, végtelen térségeken élte le az életét. Felhúzott szemhéja nem takarta el íriszét, szemgolyója tisztán, fehéren csillant meg a szaruhártya körül, s az írisz úgy úszott a fehérségben, mint a telihold.

Sean ritkán találkozott ilyen szemekkel. A fiú nézése szinte hipnotikus hatással volt rá, sugárzó erejével, kutató nyíltságával mintha a szívét markolta volna meg. Az első benyomásokat újabbak követték.

Smith Wilbur A Bosszu

Mindenekelőtt az, hogy a fiú valószínűtlenül fiatal. Inkább tizenhét éves, mint húsz, gondolta, és nyomban azt is megállapította, mennyire túlhajszolt idegállapotban van. Arca, kiegyensúlyozott vonásai ellenére, merev, kemény, idegei pattanásig feszültek. Sean az elmúlt négy esztendő alatt gyakran találkozott efféle feszült arcokkal. Valaki felfedezte ezt a gyereket, rájött, hogy különleges adottságokkal rendelkezik, és most mindenki kíméletlenül kihasználja. Kegyetlenül megdolgoztatják, gondolkodás nélkül, minden adandó alkalommal bevetik… A fiú kezében pléhpohárban gőzölgő kávét tartott.

Az inge ujjából kinyúló csuklója mint egy csontváz keze, emellett tele haragosvörös csípésekkel. Nyaka a fejéhez képest túl hosszú és vékony, arca beesett, szemei mélyen ülők.

megismerni latin

Sokat hallottam rólad. A fiú nyilván minden vele kapcsolatos legendát ismer. Az ezred büszke volt, amiért ő a parancsnokuk, és minden újoncnak végig kellett hallgatnia kalandjait.